Mi az epilepszia?

Az epilepszia egyfajta működési zavar, amely az agy egyes részeit érinti. A zavar alkalmával az izgalmi és gátló folyamatok egyensúlya úgy bomlik meg, hogy az izgalmi szint túlsúlyba kerül. Így egyes részei az agynak túlérzékenyekké válnak.

Az epilepsziás roham, görcs, akkor jön létre, ha ez az izgalom felerősödik és sok idegsejt egyszerre kezd nagy fokú működésbe, ami aztán elterjed az agy többi területére is.

Típusai:

- idiopátiás epilepszia:

  A megbetegedést nem az agyat érő valamely bántalom okozza, veleszületett, az agy ingerületátvivő működését befolyásoló zavar húzódik meg a 

  háttérben.

- fokális epilepszia:

  Ez esetben egy körülhatárolt területhez köthető az epilepsziás működészavar.

- generalizált epilepszia:

  Sem a rohamok tünetei, sem az EEG tünetek, illetve más kisegítő agyi vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az epilepsziás rohamok körülírt agyi

  területre korlátozódnak.

Az epilepszia lehetséges okai:

• agyi fejlődési rendellenesség
• baleseti agysérülés
• agydaganat
• születéskor vagy a méhen belül elszenvedett agyi oxigénellátási zavar
• gyulladásos megbetegedések
• kromoszóma illetve génrendellenességek

A görcsrohamok okai:

• Perinatalis hypoxia
• genetika
• Gyermekkori lázgörcs
• Trauma
• agydaganat
• fertőzés
• alkohol/alkoholmegvonás
• tiltott drog használata

Az epilepszia gyógyításának története

Az epilepsziás betegséget már az ókori orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezése is, a morbus sacer, azaz „szent betegség”. Az epilepszia régi magyar nevei: frász, nyavalyatörés, sülykór. A frász szó a német Fraisen („görcs”) szóból származik. Ma már csak „pofon” és „ijedség” értelemben használjuk a bizalmas vagy humoros beszédben, akárcsak a frászkarika kifejezést. A frászkarika egy babonás népi gyógyító eljárás volt egyes vidékeken, amikor a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges tésztából  sütött karikán bújtatták át. Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege Julius Caesar és Nagy Sándor volt. Epilepsziás betegek létezéséről a Biblia is beszámol (Máté 17:14-21). A híres irodalmárok közül Flaubert, Dickens és Dosztojevszkij érdemel külön említést, a képzőművészek közül pedig a leghíresebb beteg Van Gogh volt. Ismert epilepsziás beteg még Alfred Nobel. Az ő példájuk is jelzi, hogy a betegség az emberi értékeket, értelmet és az élet értékét nem befolyásolja.